Nem folyamatosan megy az élet…

Nem folyamatosan megy az élet, hanem   mint a villanyóra mutatója: meg-megragadva egy helyen,   aztán megugorva! Áll óralap-arcunk s már hogy időnk is áll,   azt hisszük – de perceg bent valami rugó s kint újra lekaszál   egy esztendő-percet. Nem napot öregszünk, nem heteket, nem is   hónapokat; évet. Tegnap gyerek voltál s ma tükröd, a hamis   óra öreggé tett. S mert fut a föld mégis, ugy tetszik néha-nap,   hogy a csalfa idő nemcsak hogy megáll, de hátrafelé halad,   hogy multunk a jövő. Igy játszik az idő, maga módján igy ád   haladékot – annyit, mennyit a kaszás, ha lendítve a kaszát   oldalt hátrahajlik!