Vérszerződés

Tű, szálka véremet ha ontja, nézem kitünni undorodva: ez az állati, s én vagyok. És te nevetve ma a cseppet egy csókba fölszíva lenyelted. Cinkos szemed rám ragyogott. És több közöd lett lényegemhez, több a jövőmhöz, mint nekem lesz. Úgy néztél már, mint birtokod.