Hála
Rőt-kék őszvég. Mégis végbe ment hát! |
Bent a termés. A nagy víz körül |
puttonyvivőktől hangos a hegyhát. |
Félt a szív. Most – mint az ég – derül. |
|
Őrzi tükre békéjét a fényben |
– nagyságával oly megnyugtató – |
s hegyet, hajót, horgászt hálaképpen |
mindent megkettőz a néma tó. |
|
|
|