Öreg bognár

Dolgoztam; ettől ízesül a csupor tej, otthon amely vár. Elfáradtam; a galy közül az alma buzgóbban figyel rám. Baj is ért, dagadt a kezem, ahol nekilódult az ágas; vizsgázik majd a szerelem, lévén im negyven éve házas. …Vizsgázik majd az isten is: alhatom-e, míg nyugodnom kell, tudja-e még, mit mire visz, mig ráhagyja dolgát az ember. Hallom, távol egy unokám mit nem hord – ifjúkorom arcát! Rajtam bíz megkopott csunyán. Adja tovább, ha látta hasznát. Észrevett volna valaki? Több is lehetek, mint mi lettem? Fura lesz, ha más vallja ki, mire füleltem a szivemben.