Versírás

U – U – U – U –
Lökés, szivás, lökés… Ahogy
 
az ember szive ver:
töprengek s észre sem veszem,
beüt eszmémbe csöndesen
 
a titkos morse-jel.
Gomolygás, még harctér vagyok,
 
kín és zavar.
De félsz és mersz lármáin át
valami már harmoniát
 
igér, s akar.
Kürtjelek, segédcsapatok
 
lábzaja, harci dal
 
és dobszó közeleg:
Jövünk! És félig diadal
máris az ütközet!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]