Versírás

U – U – U – U – Lökés, szivás, lökés… Ahogy   az ember szive ver: töprengek s észre sem veszem, beüt eszmémbe csöndesen   a titkos morse-jel. Gomolygás, még harctér vagyok,   kín és zavar. De félsz és mersz lármáin át valami már harmoniát   igér, s akar. Kürtjelek, segédcsapatok   lábzaja, harci dal   és dobszó közeleg: Jövünk! És félig diadal máris az ütközet!