Szellőzés – tisztulás

Az első fagy csípése be jó az arcon, orrban! Kiöbliti üdítőn lényünk valami más! Folyik minden ízünkben szellőzés, tisztulás. Úgy dörzsöljük kezünk, mint vásár utáni torban. S első légvételünk a tisztító, friss tavaszból! Az mosdat ki bennünket a tél szennyeiből! S az első rózsaillat, mellyel belénk ömöl a nyár: a halhatatlan, vizpacskoló kamaszkor! S az első korty az őszből! Vagy a fenyő-fedett magaslat szikla-csúcsán! Vagy sós vizek felett! Vagy mikor hír ilyen jő: megszünt a háboru! Próbálván annyi boldog kezdést, fölszárnyalást, miért rettegjük azt a legtágabb egű mást? Nem, nem, nem, a haláltól se leszek szomoru!