Megszülhetetlen magzat

Megért, megtellett a szívem, súlyosan, fájva dobban. Megfogant a szívem s dagad izgatott fájdalomban. Alig tartják már ereim, de le mégsem szakadhat. Csak nő, nő bennem – bajra, mint megszülhetetlen magzat. Szállna belőlem a szívem. Hiszi, jobb sorsra törhet. Többet tud nálam is, hisz ő szenvedte a legtöbbet. És nő a kín és – hasztalan – megkettőződni vágyom – Oh mért nincs élő nélküli fájdalom a világon?!