Éjféli séta

Kedvem ellen kószálok itt. Szivem tán megkönnyebbedik. Szöllőhegyi kisútakon, mint beteget úgy járatom. Én mennék régen ágyba már; fáradt vagyok, későre jár. De ő, ő még, mint a gyerek föntmaradna. Bár kesereg. Hold süt. Vén présházak előtt megyünk, múlatjuk az időt. Jön velem már oly hallgatag, hogy szinte mellettem halad. Beszélnék hozzá. Hasztalan. Ballagok én is hangtalan, már-már közönybe hullva, hogy segíteni én sem tudok.