Nyáreleji éj

Elállt a futó esti eső. Rögtön kacér kis mécsüket kiakasztották a szentjánosbogár-tanyák a földön; ezer szentjánosbogár-világosság gyúlt odafönt is, az égi mezőkön. Mézillatot küldtek a megmosott fák. Tücskök szóltak – őrjöngve tam-tamozták a néger éjben: most már csak öröm jön! Tündérvilág lett. Rá, kereken, feltünt a hold, a tóból, vörösödve máris. –   De, ugy-e aztán csak nyugodni mentünk, nem bánva, hogy ragyogni fog tovább is mindez a csoda köröttünk, felettünk?   Hagyhasd el így az egész lét-csodát is!