Vitorlások

Viz-suroló, lent suhanó halászmadárként fut fehéren,   száguld a vitorláshajó a közeli vihar szelében.   Más kettő épp oly feszülő vásznakkal, épp olyan merészen   vele lám szembe jő az ember vadszeliditő kezében. Sakktábla már a tó, ahogy ez szögben, az ívben, amaz egyenes átlóban mozog. Öröm a szemnek. És vigasz! Neked vigasz, oh szív! Miért? Hogy ennyi erő összefért!