Örök berek

Kivághatták a vén nyárfát, az óriás patriárchát, áll az abban a berekben, mely zúg emlékezetemben. Mintegy unokai hála révedeztet néha rája, mintha annyi ős előtt még valahol tőle erednék. Sajdít az ösztön homálya valami ősi világra, melyben ember, állat és fa közös atya ivadéka! Kidőlt öreg terebélye – Állnék szivesen helyébe, tűrve bölcsen napot, esőt, két vagy háromszáz esztendőt!… Kéne ugye a rokonság, susogják a százados fák, abban az örök berekben, mely zúg emlékezetemben.