Örök berek

Kivághatták a vén nyárfát,
az óriás patriárchát,
áll az abban a berekben,
mely zúg emlékezetemben.
Mintegy unokai hála
révedeztet néha rája,
mintha annyi ős előtt még
valahol tőle erednék.
Sajdít az ösztön homálya
valami ősi világra,
melyben ember, állat és fa
közös atya ivadéka!
Kidőlt öreg terebélye –
Állnék szivesen helyébe,
tűrve bölcsen napot, esőt,
két vagy háromszáz esztendőt!…
Kéne ugye a rokonság,
susogják a százados fák,
abban az örök berekben,
mely zúg emlékezetemben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]