Szívközelben
Esőben vágtat, meg-megállva |
|
Bölcs, henye, szomoru s vidám szó |
kavarul halkan s harsogón. |
Valami szép kaláka rendjén |
|
kiki boldogan, attól: ad! |
|
S fut bár szemem didergő tájon, |
azt képzelem – mint annyiszor – |
|
A magyar nép, a friss, hatalmas, |
meleg test, melyben rohanunk, |
és jó így szállni, mert a legjobb |
vigasz, ha így együtt vagyunk. |
|
Szó szóra csattan, mint a játszma |
Kincsek micsoda halma már a |
begyűlt adat, tapasztalat! |
|
Esik, zuhog: hideg, köd és est |
de semmi baj. De épp a nagy test |
|
|
|