Szívközelben

Esőben vágtat, meg-megállva s megiramodva a vonat. Vonatrázta bólintásokkal hallgatom az utasokat. Bölcs, henye, szomoru s vidám szó kavarul halkan s harsogón. Valami szép kaláka rendjén nő a kedv és a bizalom. Adja köz-szóra a magáét kiki boldogan, attól: ad! Varázslatosan emelődik kézen-közön a hangulat. S fut bár szemem didergő tájon, azt képzelem – mint annyiszor – óriás, élő erezetben forrónkeringő vér sodor. A magyar nép, a friss, hatalmas, meleg test, melyben rohanunk, és jó így szállni, mert a legjobb vigasz, ha így együtt vagyunk. Szó szóra csattan, mint a játszma vége felé a kártyalap. Kincsek micsoda halma már a begyűlt adat, tapasztalat! Esik, zuhog: hideg, köd és est ostromolja az ablakot, de semmi baj. De épp a nagy test szívközelében vágtatok.