A Császárban

Reggel, márciusi. A nagy, nyitott medence   üres; oly kékesen   tiszta, mint hűvös női szem; nem pillogtatja meg egy hullám-rezzenet sem. Felhőtlen vagy borus ég alatt így magamban   úszom körül s körül   (napi orvos-szerül) a medencét előbb eszeveszett iramban, majd lassítva, mihelyt füt bentről a melegség!   Termeli oly hiven   a hőt kis dinamó-szivem, mintha nem engemet, nemcsak ezt a medencét,   a telet, hanem át akarná fűteni a világűr fagyát!