A Császárban

Reggel, márciusi. A nagy, nyitott medence
 
üres; oly kékesen
 
tiszta, mint hűvös női szem;
nem pillogtatja meg egy hullám-rezzenet sem.
Felhőtlen vagy borus ég alatt így magamban
 
úszom körül s körül
 
(napi orvos-szerül)
a medencét előbb eszeveszett iramban,
majd lassítva, mihelyt füt bentről a melegség!
 
Termeli oly hiven
 
a hőt kis dinamó-szivem,
mintha nem engemet, nemcsak ezt a medencét,
 
a telet, hanem át
akarná fűteni a világűr fagyát!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]