A fenyők násza

Fújja ujra a szél a mord fenyők   sárga porzó-porát.   Szeretkeznek a fák, a zord fenyők a derűs völgy fölött. Nincs tarka szirmuk; nem libeg s donog   feléjük lepke s méh;   szél vág a lomb közé s töri őket s ők ettől boldogok. Nagy messziről, hegy s hegy közt füst-szalag   módján úszik a vágy,   szemed előtt, világ, a titkolt, szégyelt, legszebb akarat! Bombaként robbantja széjjel a port   s gyantás ondó-szagát   virágából az ág, miközben reccsen, hördül és jajong. Sírnak a büszke fák, hajlonganak.   De orkán kell nekik.   Csak úgy ölelhetik a szomszéd csúcsokat.