Kézfogások

Apám szokása: nehezen adok   kezet   s nehezen fogadok. Mert hány kéz illetett becsületes,   szives,   olyan, mely – kötelez! Kezembe tiszta „úgy lesz”!-t hány csapott,   hitet,   mint csengő foglalót. Letétként mennyi érték gyűlt belém,   kemény   hűség, fénylő remény, fémjeles jóság, tömény bizalom:   vagyon –   El nem pazalhatom. De meg se tarthatom: szent s köz   dolog –   tollat ezért fogok.