Szeretet, gyűlölet

Hol a szeretet? Csak a gyűlölet habköpései érik szívemet. A szeretet – hogy kit szeret a nép, az óceán! – az mindig messzeség, az mindig köd? Mindig a gyűlölet jégtáblás habja ver hajót s szivet? A szeretet az mindig csöndre-kész? Mindig a gyűlölet zeng az egész nevében is? Vagy nincs is más, csak az? Mindig ütés csak, soha se vigasz? Sehol egy meleg áram, mely izen Kolumbusának, reményt, e vizen? Nem érzem. Gyűlölet és gyűlölet habrohamai verik szívemet. Egy szirmot, pihét, míg meg nem halok, egy levelet az ugató habok agyar-tajtékán, egy élet-jelet, irány-jelet, Indiám, Szeretet!