Széchenyi hídja

Hány könyvet írt! És valamennyinél többet ér ez a híd. Hogy él! Egy mondandón, mit nem papirlapokra bízott, ki észbe fogta és létre hozta, egy derék eszmén járok át naponta. Napi örömöm ez a jó anyagba burkolt közölnivaló. Vigaszom lépnem e szép értelmű sok vason. Egész mozgó testemmel olvasom. Kézzel érinthetek egy győzedelmet. Ledönthették, amit ő megteremtett. Akár a jó fa, tőből ujraserkedt. Egész lényemmel értek valamit, valami boldogitó igazit; így szól a szívhez: dehogy hal meg a gondolat! míg ember él a nap alatt, itt mindig híd lesz! Egy eszme itt látod, örökre működik, mint csoda-óra. Pedig csak ember volt – hány elbukás tudója! – a fölhúzója.