Zrínyi, a költő
Nagy asztalán cirádás kicsi könyvek: |
eszméből lett lakóik ki-kijönnek; |
mint sziklákon száritkozó szirének, |
nyüzsögnek a kis Cid-ek és Chiméne-ek, |
|
ha csitul a gond… Félévente hozta |
Bécsig komisszár, Bécsből hadi posta. |
Ha csitul a gond s szebbre vágy az elme, |
övék a tér… a néhány röpke percre, |
|
ha a két végvár közt épp nem jajongnak, |
a sebesültek, a karóba-vontak |
s a bomló hullák bűzét odaátra |
csapja a szél, a toportyán pogányra – |
|
s hősöket láthat, hadakat teremthet, |
kezében tollal diadalt szerezhet |
nézve mereven a Mura vizére |
a magyarok seregtelen vezére! |
|
|
|