Poharaim¹

Bort inni nem, de töltögetni,   az jól esett. Hallom ma is: üres a korsó!   Fuss le, gyerek. Átcsikordult a csap kezemben.   Megszúrt koca: bukta a hűs mélyben levét a   hegy oldala. Kőasztal; holdfény; öreg öklök-fogta   pohár – s ahogy szitok s nevetés, biboran, s az ének   belebugyog!