Csillag, ha lángol

Mint a magasból ledobott kő, úgy hullunk. Minek? Bíz, sárnak, a sírban. Node, ha így van, mint az esésnek vad melegétől csillag, ha lángol: zuhanjunk át oly ős lobogással a gyujtó űrön, ami az élet, hogy bármi véget ér is a szívünk, azt mondja rája, ki szállni látta: oh, idefénylett!