Két üdvözlet
| Mint üres papír, lent a tiszta tó |
| hogy ráirjam Fűzfőtől Györökig |
| oly óriásmód, mint ahogy szeretlek! |
|
| Kék ég fölöttem és kék víz alattam: |
| a csónak alján feküdtem magamban |
| nem volt agyamnak még emlékezet |
| s nem voltam soha hálásabb irántad, |
|
meg e jótettre-sose fáradt |
| világ iránt, mint tegnap délután |
| a hullámverés hús-puha hasán. |
|
|
|