Tücskök

Micsoda tél volt! Ölnyi hó! S alig hogy olvadt: újra fagy! Jégpáncélt kapott a világ – élő nem él meg azalatt! S már láttam is a sok pici barlangajtót a fű között: elönti víz, betömi jég – megfúl egy szálig a tücsök. És megsirattam őket és – elfeledtem!… S ma délután, hogy elkezdték a muzsikát végig a dombok hajlatán, s hogy eszembe jutott a gyász, téli gyászom a tücskökért, úgy tetszett, hogy zenekaruk még vigabban-hetykébben zenélt! Tusst húztak s rá csárdást, vadat, mitől a holt is táncra kél – Megvagyunk! Ezt fujták – ihaj! –, nem is volt – tyuhaj – soha tél!