Tücskök

Micsoda tél volt! Ölnyi hó!
S alig hogy olvadt: újra fagy!
Jégpáncélt kapott a világ –
élő nem él meg azalatt!
S már láttam is a sok pici
barlangajtót a fű között:
elönti víz, betömi jég –
megfúl egy szálig a tücsök.
És megsirattam őket és –
elfeledtem!… S ma délután,
hogy elkezdték a muzsikát
végig a dombok hajlatán,
s hogy eszembe jutott a gyász,
téli gyászom a tücskökért,
úgy tetszett, hogy zenekaruk még
vigabban-hetykébben zenélt!
Tusst húztak s rá csárdást, vadat,
mitől a holt is táncra kél –
Megvagyunk! Ezt fujták – ihaj! –,
nem is volt – tyuhaj – soha tél!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]