Alvó asszony

Úgy alszik a földön oldalt feküdve
 
ez a komoly,
ez a szép asszony, mintha neszt fülelne
 
a föld alól;
összehúzódva, félarccal a fűben,
 
úgy aluszik,
mint aki azért hunyja le szemét, mert
 
hall valamit;
mint aki tud is hírt, valami jót már,
 
de nem beszél:
csak nemes arca nyugalma sugalja:
 
semmi veszély!
Úgy alszik, ahogy két tennivaló közt
 
biz’ csak a nők
alszanak el, ha temetés után, ha
 
szülés előtt.
Jövendő édes cinkosai, hányszor
 
kutattam így
arcotokon egy mély értesülés fény-
 
futamait.
Férfiak, görcsös arccal aluszunk mi,
 
csikorg a fog;
álmotokban ti – napratárt virágok –
 
kinyílotok.
Mit tudtok ilyenkor? Hogy bár idézzen
 
haja havat,
előttetek, szép alvók, aki férfi:
 
fiu marad?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]