A Duna partján

Ki nem ült még szerelmesével dunai lépcsőn, nézve, hogy ölelik, ölik, viszik egymást a sáros tavaszi habok? Ki nem ült még szerelmesével elnézve, hogy rohan a viz s megérezve: valami így fut – ne futna bár! – ővelük is? Ki nem ült még szerelmesével vízparton egyre szorosabb szorítással fogva az ujja köré font kedves ujjakat? Gyors folyót nézni mért szeretnek a még szótalan szeretők? Szemükben csupa eliramlás, szivükben valami örök.