Idők

Megtelik folyékony idővel   s kiürül újra, telik-ürűl a szív, akár a   hal kopoltyúja. Szürve e semmi híg időt, így   úszunk előre, halai vagyunk – semmi mód ki-   jutni belőle! – Ez az elemünk! – No de már én   mind hevesebben csapongok föl-le, fuldokolva   az elememben! Ki! Csak egy kortyot inni abból   a fent, fölöttem lebegő másfajta időből,   amely – időtlen!