Kamasz

Május volt s véget ért az iskola váratlanul! Utazhatunk haza! Vonatoztam egy álló éjszaka. Otthon: bezárt ház. „Apa és anya?” – Cecére mentek! Névnap! A rossz éjjel után gyalog még kilenc kilométer!… Délután értem oda – hetyke hévvel, nem volt bár számban másfél napja étel. A szaletliban – körül a család – megettem a délről maradt kacsát, egy szál kolbászt, az esti dísz-csukát, majd: „Bukta?! Jöhet!” Nevettek, nevettem; oly szép volt, ma is azt zengi mögöttem az a nap, hogy egész Cecét megettem!