A költő s a galamb

Rálőttem a galambra, de nem találtam el; zsákmányom nem maradt más, csak egy lengő pehely; meg az a szemrehányó, riadt elröppenés, ahogy a galamb oldalt szökkenve hátranéz. Elsüttette a fegyvert ifjúi vad remény; látom ma is a pelyhet, hogy leng-libeg felém. Rálőttem a galambra, nem lőttem meg, de ő tekintetével újra- újra szivembe lő.