A sikló és a hal

Siklik a tópart kövei között a   sekélyen lebegő vizben, mely mintha nem volna egyéb, mint   látható levegő; siklik e más tüdőre mért világban,   mely csupa tisztaság s a kő a mozgó fénytörés alatt úgy   leng, mint szélfútta ág: e szűzi, elzárt édenben az ős báj   mozdulataival siklik a sikló: szájában csapong még   – mit bömbölhet? – a hal!