Lábnyomok
A kétnapos hóban jól láthatók |
Itt jött a férfi, széles és nehéz |
léptekkel, akár az elrendelés. |
És szembe – könnyedén, szaladva tán – |
Itt találkoztak. Aztán – hol a nyom? |
A völgy felé, a hó-fuvatokon |
|
csak az a súlyos férfi-láb |
a mély havat mélyebbre törve még. |
|
tartó boldogság kapta volna ölbe! |
|
|
|