A halál halála

Két földult, egymásnak fordult vad arc, mindegyik szűköl és egyik sem enged; két kegyetlen s kegy-esdeklő-tekintet, melyeknek – átok? – áldás ez a harc; ádáz birkózás, melyben még erősebb kart kiván ki-ki az ellenfelének; jajszó, mely egyben diadalmi ének; zokogó hála: – „legyőztél, – legyőzlek!” – betapasztott száj, amely életet szív; vártan várt szúrás, égtén éledett szív; seb, mely annál több gyönyört ad, ha fájt: lét előőrsei, igy küzdenek ők, igy ölik meg ők, a jó szeretők egymásban, egymáson át, a halált!