Vita
Örömet akar a hús, semmi mást |
s neked, csak neked akarja a jókat: |
– szállójában az egyetlen lakónak – |
ízt, illatot – fűtést, világitást! |
|
Vigaszt, védelmet akar adni ő. |
S mert általad él ő is csak, a bölcs hús, |
duplán akarja, hogy sohase légy bús; |
örülj, derülj – lesz sírni még idő! |
|
Dajkád, anyád s leghívebb szeretőd e |
földön nem hívebb nála; s mint előtte, |
nem lesz jobb híved soha őutána. |
|
Ki el nem ámul nagy-lelke előtt, |
vak vagy eszement s ki gyalázza őt, |
|
|
|