A titok

Betübe, képbe, hányszor, s arcba írva olvastam én is: tépd le ma a rózsát. Ma! Mert halandó! Mert e ma a titka minden titoknak! Ma: ez a valóság! Betübe, képbe s – hajh – szép arcvonások filmdrámáiba (melyeket az évek pörgettek) láttam írva a tanácsot; tépd, ma!… s olvastam az iszonyu érvet: elhull!… s én kímélve, hogy ne csináljak se a törékeny tőnek bajt, se másnak, téptem is – téptem?! Csak e mai Másnap döbbent rá: nem, nem, nem fértem az élet titkához! Miért? „Azért, mert nem élted! Nem a halandót – a halált kimélted!”