Vadludak
| Kezdik az égen mértanukat újból |
| illesztik hegyes szögbe lengve úszó |
|
| Hozzák együgyű rajzaikat ismét |
| Ősz! – riad félve föl bennem ma is még |
|
| Szállnak a példák, a libegő ábrák; |
| s törli egy titkos kéz az égi táblát |
|
| Készül ezredszer a rejtelmes képlet. |
| Mint a tanyán rég, többet ma sem értek: |
|
| Menni, anyámtól, messzi, más világba: |
| „Más leszel, mint mi!” Otthagyni mi drága, |
|
| Engedtem, mentem s lettem, ami lettem |
| fáj, hogy nem vagyok – bármily érthetetlen –, |
|
| …Írják a libák, kijavitva gyorsan, |
| Gágognak egyet, mint gyerekkoromban |
|
|
|