Mohács

Tükör előtt állok – nicsak, a fejemben ezüst sisak; vasálarc az arcom előtt, ütött-kopott, kitört-bedőlt. Aki voltam, nem is régen, áll az ifjú nehéz vértben, áll az ifjú talpig vasban, megriadtan, hogy hol is van. Tartja magát jó vitézül, tudja pedig, hogy mi készül; de tűri: hadd öltöztessék, vad lovukra fölültessék. Ifjú király Budán tegnap, szót fogad már, mit is mondhat. Hol mosolygott, hol könnye jött bent a szörnyű álarc mögött.