Az őszi Tihanyból

1. Üres éden Naponta átböngészem a gyümölcsöst. Naponta nagyobb öröm, ha akad a falomb közt, a sárgán gyérülő közt egy ritka szem, egy árván ottmaradt –   abba képzelem az egész nyarat. Ömlik a levél, aranyeső támad, ahogy megrázom a dér-nyalta ágat. Üres határ, kék ég, tiszta távol. Magányos Ádámként járom e sápadt édent, melyből legjobban te hiányzol.   2. Tél-elő Nevük-sincs-már virágok nyílanak az őszi hegyen: a nyári sereg, az ágáló, hős, hangos, vad szinek után a rokkantan kúszó csapat – Didergő nőkként a hűvös szelek karjai közt rongyosan inganak. Mit várnak? Ki termékenyíti meg száraz kelyhüket? Lepkék, darazsak helyett itt holnap már hófellegek őrült, fehér méhei rajzanak.   3. Fogoly Csuklómra csatoltam naponta én is karóra-bilincsemet: jó, megyek, merre pórázán gyors időm vezet, – annak enged a világmindenség is!   Rész voltam, bú- és gondtalan. De mégis este felé, hogy éreztem: feléd visz megint az út s megint elérkezett, hogy órát, tárcát, ruhát letegyek: be boldog voltam! Nem a világ engem: én vittem őt megszárnyasult szivemben.   4. Diadal Az arc „megromlik”? Csak elsőnek ér meg. Az ifjúság szabvány rózsa-szerű színei – szinfalai – mögül kilépnek, mint zordon végkifejletben, a Lélek szerepvivői: jő rángva a Düh, az Irigység, a Bosszúvágy, – de nézd – szemérmesen a Jóság is kilép és mind az addig rejtetten, belül érlelt erények. Mikor más halódni, te akkor kezdesz győztesen ragyogni!   5. Másvilág Kevés ez az egy élet? Rövid arra, hogy baj, boldogság, harag, szeretet oly „bölccsé” gyúrja konok szivemet, hogy végül is békülten elfogadja: nincs élete több csak egyetlenegy?   Kevés ez az egy életem? De hisz mióta veled élek, át lehet lépnem egy másikba, tiédbe is. Szép másvilágom! Búmat felező, minden örömöm megkétszerező!   6. Sokszoros szeretet Minden örömöm megkétszerezem azonmód, ahogy véled megfeleztem. Óh, ostobák, kik nem kétszeresen éltek, kik nem szerettek önfeledten, nem osztódtok – nem csak szerelemben!   És ostobák mi, százszor ostobábbak, kik nem hiszünk e szép példaadásnak, fönnen kiáltja, csak sziveden áll, hogy kapj egy helyett sorsot két milliárdat – a szeretettől, mely soha el nem fogy.