A hajó már csilingelt

A hajó már csilingelt. Födélzetén egy asszony karját lassan bucsúra emelte, úgy feledte. Az arca szinte lángolt az öröm és a hála arany ötvözetétől, ahogy némán csak állt ott – Így mozdult véle és ment a gőzhajó, így vitte oly óvatosan, mint egy szinültig tölt edényt, mint vékony üvegből épre sikerült drága szobrot – úgy vitte ezt a boldog percet az öröklétbe, közülünk, kik a parton maradtunk, mozdulatlan, percenként szegényebben, örökre gazdagabban.