Élő halott

Miket fejfámra írnak, esztendeim zömit már, föld alá tapostam, java éveimet. Jobb mivoltommal így rég sírban pihenek. Csaló csontváz csupán, ki még nevemben itt jár? –   ezt kérdezem. Meg ezt: akivel belekezdtem munkámba, akivel szereztem diadalt: kimúlt az ifju férfi, belőlem az kihalt? Szelleme zordonan biráskodik felettem!   Merész volt, lobogó! – Én „bölcs” vagyok, „lehiggadt”, így gúnyolna s biz én – félholt kortársaimnak szavára adok. Ő – akár a gyermekem. …És mégis ő vezet. Mert ő döntötte el: közös életünket föltenni mire kell s mint kell leélni úgy, hogy érdemes legyen!