Hirtelen háború

Hallgattuk, mint kulcslukon át,
a messziség szavát.
Hallottuk, kulcslukon, hogyan
dúl-fúl a nagy világ!
Játszottunk. Aztán hirtelen
üvöltés, lárma, jaj.
Kitárult ajtó, ablak és
velük – földig – a fal!
S ott álltak a Hadak: a vad
ezeréves Szülők!
S mi most remegtünk, bőgve, mint
egy raj begyult kölyök.
Aztán futottunk, a világ
s lelkünk mezein át;
amíg ránk nem zárul megint
a fölnőtt, vad világ.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]