Vidám reggel
Nagymosást, milyen gyönyörű |
teregetést csinált a zápor; |
tündököl tető, ég, fa, fű, |
meg a szivem a tisztaságtól. |
|
Megyek, még nem tudom, hova |
megyek, hang nélkül énekelve, |
hű tagjaim friss fejedelme. |
|
Megyek a munkámmal, ahogy |
az a kapás paraszt a dombra. |
Munkám: lássam szavakba fogva, |
hogy milyen elhagyott vagyok! |
|
Megyek szöllők kis útjain: |
soha nem voltunk ily közel |
|
|
|