Göcsejben
| Rakja lába alá kévéit ez a gazda, |
| emelkedik velük percenként magasabbra. |
| Döfköd maga körül, mint holmi várfokon. |
| Kerek itt az asztag, mint ósdi vártorony. |
| Ilyet rak a szegény; csupán a tehetőse |
| csinál errefelé asztagot háztetősre. |
| Kapja villára hát, ahogy hozzárepül |
| kévéit az a kis arató emberül, |
| veti maga elé, rendezi karikába |
| s ahogy egy sor kitell, rajta is már a lába, |
| tiporja ügyesen, egy lépést nem hibáz, |
| ez ám a győzelem, ez ám győzelmi tánc, |
| akár Kinizsié, akár Dávid királyé, |
| akár körötte itt még nyolc-tiz jó-komáé; |
| Már fölemelkedett egy jó emeletig. |
| Már az adogató asszonynak az a gondja, |
| És már én is azon mosolygok, hogy ilyen |
| fölemelkedésben tellnék csak örömem, |
| hogy nem vágyódom én, csak ilyen villa-rakta |
| hogy az én művem is, kévénként rendesen, |
|
|