A boulevard Bourdon-on

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,   szemben a régi úttal, melyen egykoron,   huszonegy éve,   Annát vezettem. Itt ballagok a sűrüsödő éjbe. Erre jöttünk a boulevard Bourdon-on.   Este, hány este a szeles rakpartokon!   Már kéz a kézbe,   de még nem te s te, a Bastille felé s a jövő elébe. Erre jöttünk a sötét fasoron.   Bátran. Oh mennyi dal, tűz, hit, forradalom   és remény fért be   szivünkbe, szánkba – Nem elénk néztünk, hanem föl az égre. Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,   onnan, amerre akkor ifjan, szabadon   az égre nézve   eltávolodtam – Jövök szellemként óracsöndülésre. Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,   Ennyi csupán a kín, a könny, a fájdalom   mindent túlélve   kisértet lenni? Visszatérni az emlékek terére? Örökre szép, mi szép volt egykoron,   Anna, ezt dúdolom a boulevard Bourdon-on.   Köszönet érte,   hogy föl, magasba nézve lépek ma is, semmit se félve,   a mindörökre sűrüsödő éjbe.