Fecskék

Milyen természetesen, szeliden
lakta a kitört ablakú szobát
 
az a fecskecsalád
 
s milyen
vad ki-beszárnyalás, gyors csirrogás,
milyen bőszült fecske-káromkodás
 
fogadott bennünket, a ház
régi lakóit, mikor visszatértünk
a front után s mi raktuk meg a fészkünk,
 
elébb
 
leverve persze az övék.
 
Még ma is itt kerengnek
 
az ablakom előtt,
meg-megsúrolva lapját az üvegnek,
 
mint elszánt tüntetők.
 
És én a gazda,
gondolhatok percenként igazamra,
 
kimehetek,
 
bejárhatok völgyet-hegyet,
 
én, én vagyok
 
a betolakodott.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]