Fecskék

Milyen természetesen, szeliden lakta a kitört ablakú szobát   az a fecskecsalád   s milyen vad ki-beszárnyalás, gyors csirrogás, milyen bőszült fecske-káromkodás   fogadott bennünket, a ház régi lakóit, mikor visszatértünk a front után s mi raktuk meg a fészkünk,   elébb   leverve persze az övék.   Még ma is itt kerengnek   az ablakom előtt, meg-megsúrolva lapját az üvegnek,   mint elszánt tüntetők.   És én a gazda, gondolhatok percenként igazamra,   kimehetek,   bejárhatok völgyet-hegyet,   én, én vagyok   a betolakodott.