Kalicka

Kopár határ vén csőszháza, épp csak a füstje cifrázza, meg egy füzér kukorica, meg az alatt egy kalicka. Külön kis ház az a kalit, benne egy örvösfi lakik; egy kis elcsípett szabadság lakja azt a fa-kalickát. A „gazda”, a felesége azt nézi meg, hazatérve, az a jószág. Süldő lányuk annak tölt egy pici vályut. Egy kis rabot tart ott a rab, azt hiszi, attól szabadabb; szeretet-szomjú szeretet gyötör ott egy kis életet. Nem elég háznépe kínja, annak, aki azt se bírja; etetésre-itatásra több kell annak kiszidásra. Aki nem mer visszaszólni, az kiván csak parancsolni; a lélek, a szárnyaszegett, lakik a fa-rácsok megett. Lélek, nem is egy családé, egész országé, hazáé lakik azon óriásan abban a kis kalickában. 1942