Üveghegy
Eső esett az olvadó hóra, |
rá is fagyott mára virradóra. |
Csuszik-botlik, aki ma gyalog megy: |
Ozora egy óriás üveg-hegy. |
Sziporkázik, gyémánt-mázba mártva, |
csibelábnyom, kő, darabka trágya, |
boglya, torony, fák a messzeségben – |
Nyakig vagyunk a tündérmesében. |
|
Benne járok, léptenként megállok. |
Bottal vagyok, mint az aggastyánok. |
Bottal volnék, de így is tipegve |
próbálkozom föl, ki a hegyekbe, |
arrafelé, ahol – mintha volna – |
valamennyi kis magán-kápolna – |
borospincék hosszú sora várja |
a hivet egy kis föloldozásra. |
|
Megy, aki megy, a palánkot tartja; |
mosolyog a fiatalja rajta; |
a gyerekség boldog: áll a lármás, |
hét határra szóló korcsolyázás, |
csúszkálás és gurulás! – A vénje |
átkozza csak, lenézve a mélybe, |
azt, aki ezt, hajh, megteremtette, |
ily cudarul kifényesítette. |
|
Versenyez a sok fia nap. Félve |
lép lábam a szemfényvesztő jégre, |
de a szívem emlékezik közben, |
de a szívem egyre tüzelőbben, |
de a szívem azt idézi: hajdan |
korcsolyámmal én is így rohantam; |
azt idézi: a világ végéig |
hogy hívott rég, ami íme – rémit? |
|
el Cecének, Sárbogárdnak! régen |
hogy repültem a sárközi réten: |
az a fényes, veszélyes sikosság, |
az volt nékem az első szabadság; |
előre, csak előre, előbbre! – |
hogy repesett szívem a jövőbe – |
Ha másért nem: látni addig újra: |
föl, öreg csont, föl, csak föl a csúcsra! |
|
…Ha azonmód összefagyna egyszer, |
ilyen volna a viharzó tenger; |
ilyen volna, mint innen a présház |
elől, honnan szemem szerte méláz, |
míg hallgatom, hogyan buggyan olykor |
– mint bölcs elme – az erjedő újbor |
s hallgatom a lenti lármát ismét – |
Szivemben se bánat, se irígység. |
|
…Itt az asztal, hol dédapám ült még. |
Ülök, mint a megtestesült hűség. |
Ülök, mint létrekelt jókívánat. |
Örülök a boldog zsivajgásnak, |
gazdagodva szívem mélyén halkan |
azzal is, ha a kedv rajtam harsan. |
Ülök, mintha a hajdan-volt népek |
rám hagyták vón’ gondra ezt a népet. |
Fa vagyok én, úgy borulok színbe, |
ha gyökerem fut millió szívbe; |
más kedvéből nyitok én virágot – |
No, bort, búzát – békét is kivánok! |
|
|
|