Küszködöm…

Küszködöm; küzdve alakítom nemcsak azt, ami lehetek, ami lennem rendeltetett, ami a lényegem s a titkom; formálom azt is, amivé ti válhattok; azt formálom én ki, azt az embert, aki agyag még bennetek is, kire vágytok, amikor sürgetve mondjátok: költő, előzd meg korodat! Gyúrom az anyagot, a fájót, facsarom ki a bennrekedt, megáporodott nedveket, én így sürgetem a világot. Mert az előzi meg korát, ki idején viszi tovább, vagyis – hallván az indulás-jelt – egy percnyi késés nélkül felkelt –