Páris körülzárásakor
| Van Páris még? Remény már nincsen. |
| Látó szemünk mohón tekintsen: |
| gyüjtse hamar, amit lehet még, |
| fogy a mult és drágul az emlék. |
|
| Drágul az emlék, fogy a multunk, |
| oh be keveset is tanultunk: |
| vettünk abból, mi egykor értünk |
| teremtődött, hogy többet éljünk! |
|
| Többet s mélyebben s emberebben. |
| Meztelenedem a szivemben, |
| árvulok multamban; dühödten |
| kóborlok vadként majd jövőmben. |
|
| Szűkölve várom, mit veszítsz még, |
| veled kevesbedünk, emberség |
| s vadulunk vissza, míg a rom közt |
| a hős is sakálként üvöltöz… |
|
|
|