Miért is, miért is…

Négy-öt magyar helyett magam: csak én kérdezek, hangtalan. Négy-öt magyar – egy nép helyett csak én ejtem le fejemet. Hol van a többi? S van-e még? Nézem a társak hült helyét. És várom, hogy mellém ki ül. És várok reménytelenül. Miért is, miért is, miért? Szenvedj és halj meg semmiért!