Van egy hazám…
Van egy hazám még a hazán túl, |
mint a magház a gyümölcsében. |
Belőled sarjadtam, Dunántúl. |
|
Fentszállt életem már köröz le. |
De már nem emlék, nem is vágy visz |
|
A súly visz csupán. Egyenesben |
repültem fel, ez a bizonyság; |
meglőtt madárként zuhanok rád |
– – – – – – – – mind sebesebben. |
|
|
|