Épül a házam…

Épül a házam, nem is ház ez, ha elkészül is, csak ház-váz lesz: négy ágfára zsupp nád szegezve, három lépés hosszba-keresztbe. Cella lesz, de szabad, magányos, tapasztva szöllőm oldalához, ha berakom majd a szöllőt is. Addig csak tíz gyümölcsfát őriz. Cella lesz s én a remetéje, költözvén a táj tetejébe. Életemet fogolyként töltöm. A nap s a hold lesz börtönőröm! Erős ház lesz, hisz terve is már véd és emel, melegít s táplál – – – – – – – – – – a remetét a tanítvány fa-csemeték – –