Lábam előtt…

Lábam előtt néhány darabnyi nedves fa, nem tud lángrakapni,   csak nyöszörög, csak füstölög. Rágyujtok én. Bekapja tüstént a kandalló dohányom füstjét.   Köhögök, hamuba köpök. Ez a tél. Ez negyven után a magányos férfi éjszakája   karácsony és ujév között idegenben, akár itten Párisban; megverte az Isten – 1946